Major István azt üzente, Elfogyott a regimentje. (Košúty)
Major István azt üzente,
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a munkásszabadság,
Éljen a haza!
Tisztelt barátaim!
E mostani szomorú évforduló akaratlanul arra késztet bennünket, hogy bizonyos szempontból lássuk a párhuzamot az akkori és mostani állapotok között. 80 évvel ezelőtt Kosúton és másutt nem másról volt szó, minthogy az állam olyan politikát folytasson, amely mindenki számára biztosítja az alapvető emberi jogot, a megélhetést. S ma is arról van szó, hogy olyan gazdaságot kel kiépíteni, amely képes az emberek megélhetését biztosítani. Munkából, s nem holmiféle munkanélküli segélyből.
A szocializmus évtizedeiben Dél-Szlovákia mezőgazdasága versenyképes ágazat volt európai viszonylatba is, amelyek a falvak gazdasági bázisát is jelentették. S mivé váltak ezek a jól működő szövetkezetek? Ahelyett, hogy átalakították volna, tudatosan nem támogatták és tönkretették. De vonatkozik ez más ipari ágazatokra is. Ennek eredménye az a félelmetes méretű munkanélküliség, amely Dél- és Kelet Szlovákiára jellemző, s amely azon túlmenően, hogy az állam által juttatott munkanélküli segély vagy szociális járadék nem biztosíthatja az emberi életvitelt, inkább demoralizálja az egyént, a családot, az emberi közösségeket, s emeli a bűnözést.
A kosúti véres pünkösd emlékeztessen, s egyben arra késztessen mindenkit, hogy nagyobb odafigyeléssel, hatékony munkateremtő intézkedésekkel mérsékeljék Dél- és Kelet Szlovákiában a nagymenő munkanélküliséget, amely mára a szociális, holnapra pedig a politikai feszültség forrásává válhat.
Okulva a Kosút 80 évvel ezelőtti történéseiből, éreznünk kell mához szóló üzenetét, miszerint a bérből és fizetésből élők életével kapcsolatos kérdéseket nem szabad lekezelni, leegyszerűsíteni, hanem fordítva, nagyon komolyan kell venni, főleg biztosítani a munkához való alapvető jogot.